Az elektromágneses indukció törvényeit Michael Faraday angol fizikus-kémikus határozta meg 1831-ben. Faraday induktivitás-törvénye azt mondja ki, hogy amikor egy mágneses mező időben változik, elektromos mezőt gerjeszt. Ez az elmélet a transzformátorok működésének alapja. 

Az első olyan zárt vasmagú transzformátort, ami energiaátvitelre alkalmas volt, Déri Miksa, Bláthy Ottó Titusz és Zipernowsky Károly szabadalmaztatta 131 éve, Budapesten. Az alapvető lényege a szabadalomnak az volt, hogy az akkori, 100-150 voltos fényforrások működtetéséhez szükséges elektromos áramot a nagyobb távolságra való eljuttatáshoz meg kellett növelni a feszültséget. Ezt Thomas Alva Edison , az izzólámpa feltalálója két, sorba kötött dinamóval, vezetékes egyenáramú rendszerrel oldotta meg. 

Bláthy Ottó és Zipernowsky az akkor már létező nyílt vasmagos, soros kötésű megoldás problémáira rámutatva tovább folytatták a munkát, míg nem 1885. Január 2-án benyújtották szabadalom-kérelmüket egy párhuzamos kapcsolású, 1:1-től eltérő, tetszőleges áttételű váltóáramú induktorokkal működő elosztórendszerre. A transzformátor, mint kifejezés, ekkor született. 

Az általuk kifejlesztett transzformátor gyakorlatilag minden mai transzformátor alapja, működési elve ugyanaz, attól függetlenül, hogy számos egyéb fejlesztésen mentek azóta keresztül. Ahogy a transzformátorok rengeteg lehetőséget nyitottak az elektronikában, az irántuk támasztott igények is nőttek. Ilyen igény volt a nagyobb energiaszükséglet, vagy a szigetelés és hűtési problémák.

Forrás: Wikipedia, Elektromuzeum.Hu, Mult-kor.Hu